Útmutatók és cikkek

Fedezd fel újra a klasszikus játéktermi játékokat PS4-en és PS5-ön 

Ezek az úttörő játékok a PlayStation kora előtt készültek, de mind játszhatóak PS4-en és PS5-ön. Lépj vissza egy lépést az időben, és fedezd fel azokat a klasszikus játékokat, amelyek segítettek kialakítani a ma szeretett játékaidat.

Lövöldözős játékok, amelyek izgalomba hoznak

A mélyűrbeli csillagharcos hajszáktól a föld feletti csetepatékig, a tűz ellen tűzzel harcolni sosem megy ki a divatból.

Galaga (1981)

Elődjéhez, a Galaxianhoz hasonlóan a Galaga is egy „helyben lövöldözős” játék, amely sokat köszönhet a Space Invadersnek, miközben minden tekintetben továbbfejlesztette azt. A Galaga nevezetessége a két fegyveres turbó mód, amely megduplázza a tűzerőt. Ez az egyszerű ötlet, miszerint a fegyvert fejlesztheted, hogy kiegyenlítsd az esélyeket, ma is a műfaj szerves eleme.

1942 (1984)

A Capcom második kiruccanása a játéktermekbe egy felülről lefelé gördülő lövöldözős játék, amely a második világháború idején játszódik. Az 1942 játékot az a Yoshiki Okamoto tervezte, aki később a Street Fighter II-t fejlesztette, és ez az első olyan játék, amelyben van kitérés gomb, amely némi esélyt ad az ellenséges tűz elkerülésére. Ha valaha is elkerülted a bajt egy lövöldözős játékban kitéréssel, most már tudod, kinek köszönheted.

Commando (1985)

Futás és lövöldözés? Ez a beszéd! Miután a Capcom mesteri szintre emelte a légi harcot, a következő játéktermi játékát levitte a szárazföldre. A Commando játéknak nincs köze Arnold Schwarzenegger azonos című filmjéhez, de ez az, ahol az „egyszemélyes hadsereg” típusú lövöldözős játék megszületett. Futtass DNS-tesztet a Call of Duty-n, és megtalálod e gyorstüzelő, gránáthajigáló klasszikus nyomait.

Elérhető a Capcom Arcade Stadium részeként.

Gradius (1985)

A Konami örökre átalakította a műfajt az oldalnézetes űrlövöldözős Gradiusszal, amely a játékosok kezébe adta az irányítást, hogy mikor és milyen erősítéseket használjanak. Elhasználod az energiagömbödet, hogy felgyorsítsd az űrhajódat, vagy félreteszed, hogy a lézert fejleszd? Ez a stratégiának egy olyan zseniális rétege, amit még mindig mindenki megtapasztal, aki azon szenved, melyik képességfán költse el a pontjait.

Contra (1987)

A Konami oldalnézetes gyors lövöldözős játékára leginkább azért emlékszünk, mert kegyetlenül nehéz, és mert a két főellenfél kísértetiesen hasonlít a 80-as évek két nagy akciósztárjára, de ennél sokkal több is van benne. Többirányú tüzelés, lövés lehasalva és – talán a leginkább alábecsült újítása – a pszeudo-3D szintek, amelyekből a modern külső nézetes lövöldözős játékok kifejlődtek.

Mikor készült az első játékgép?

Általánosan elfogadott, hogy a „Computer Space” volt a világ első kereskedelmi videojátéka, Ted Dabney és Nolan Bushell alkotása – és a pénzbedobós, üvegszálas szekrényében elhelyezett első játéktermi gép is. A páros a következő évben megalapította az Atarit – a többi, ahogy mondani szokták, történelem.

Az akció újítói

Ezzel a csapattal sosincs unalmas pillanat.

Ghosts n’ Goblins (1985)

Mennyire erős az örökség a Capcom fantasy ihlette akció-platformere és az olyanok között, mint a Dark Souls? Lássuk csak! Könyörtelenül nehéz, és minden ellenség, legyen az bármilyen jelentéktelen, fenyegetést jelent? Stimmel. Környezeti veszélyek, amelyek figyelmeztetés nélkül ölnek? Stimmel. Titkok mindenféle jelzés nélkül? Stimmel. Fegyverek, amelyek vagy nélkülözhetetlenek vagy csak terhet jelentenek? Stimmel. Akkor meg is van az az örökség.

Elérhető a Capcom Arcade Stadium részeként.

Double Dragon (1987)

A Technōs Japan Renegade játékának szellemi utódja sok mindenben osztozik annak jellemzőiben, az animációkról nem is beszélve. A Double Dragon számos területen újít, a görgethető, többszintes pályáktól kezdve a gyűjthető fegyvereken át a kooperatív játékmenetig (amely emlékezetes módon a fináléra kompetitívvé alakul át). Ez egy ellenállhatatlan recept, amelyet 35 évvel később is csiszolnak, de meg nem változtatnak.

Vs. Castlevania (1987)

A Vs. Castlevania szokatlan, mivel egy konzoljáték portolásáról van szó, de ez indította el a vámpírvadász sorozatot, amely végül elvezetett a nagy hatású Castlevania: Symphony of the Night játékhoz. Bár hiányzik belőle a játék nem lineáris felfedezése, mégis magáénak mondhatja az alfegyver fogalmának bevezetését. Simon Belmont még gyalogolt, hogy a játékok modern akcióhősei futhassanak (annak ellenére, hogy rengeteg nehéz cuccot cipelnek).

Teenage Mutant Ninja Turtles: The Arcade Game (1989)

Végre PlayStation konzolokon is elérhető a TMNT: The Cowabunga Collection gyűjtemény részeként ez a játék, amely nagy hatással volt az eredeti rajzfilm rajongóira. A Konami mesterien ragadta meg a sorozat hangulatát és energiáját ebben az őrült, érmenyelős verekedős játékban, amely a műfajban először támogatott négy játékost. Bár nem volt különösebben innovatív, mégis új mércét állított fel a licencelt játékok között, egyszerűen azzal, hogy tiszteletben tartotta a forrásanyagot.

A Teenage Mutant Ninja Turtles Cowabunga gyűjtemény részeként kapható.

Wizard Fire (1992)

Bizonyára nem az első játéktermi játék, amely a Dungeons & Dragons koncepcióiból és archetípusaiból merített ihletet, de mindenképpen az egyik leglenyűgözőbb. Válassz karakterkasztot egyedi képességekkel, és küzdj meg egy démonoktól és élőhalottaktól hemzsegő, ellenséges világban. Izometrikus megjelenítésével és a kockadobás helyett az akcióra való összpontosításával a Wizard Fire hatása a Diablóra és annak számos utánzójára tagadhatatlan.

A klasszikus játéktermi játékok tényleg annyira nehezek?

Tagadhatatlan: a klasszikus játéktermi játékok nem a gyenge idegzetűeknek valók. A legtöbbet úgy tervezték, hogy a játékosok visszatérjenek – kemény, mégis kielégítő kihívások, amiért továbbra bedobják az érmét a gépbe. Nem kell aggódnod, a PlayStation rendszerben sok ilyen játék rendelkezik mentési lehetőséggel, így nem kell újrakezdened, ha kudarcot vallasz, és az újrakezdés nem kerül semmibe.

Aranyos és kreatív

Imádnivaló és ötletes klasszikusok eklektikus választéka.

Frogger (1981)

A Frogger alapfeltevése a lehető legegyszerűbb: ne hagyd, hogy a békád odavesszen, miközben hazafelé tartva átkel egy forgalmas autópályán és egy veszélyes folyón.  Mivel a játéknak nincs említésre méltó vége, és a sikert az méri, hogy meddig tudsz életben maradni az elkerülhetetlen Game Over képernyő előtt, a Frogger legközelebbi modern megfelelője valószínűleg a túlélőjátékok műfaja.

Dig Dug (1982)

A Pac-Manen kívül az egyik legkedveltebb labirintusos játéktermi játék, a főszereplője imádja vagy felfújni az ellenségeit, amíg azok ki nem pukkadnak, vagy szétzúzni őket kövekkel. A megkérdőjelezhető módszereket félretéve, a Dig Dug nagyszerű korai példája a játékos által manipulált környezetnek, ehhez illő kockázatjutalmazási elemekkel. Ezt a koncepciót az olyan játékokban is lenyűgözően fantáziadúsan alkalmazzák, mint a Spelunky és annak folytatása.

Pac-Land (1984)

Bár az első oldalnézetes platformjáték megtisztelő címe az 1981-es Jump Bugot illeti, ez az a játék, amely valóban elhozta a modern platformjátékok alapjait. Ha túlteszed magad a végtagokkal és arccal rendelkező Pac-Man újdonságán, felfedezheted ezt az alulértékelt gyöngyszemet, amely olyan műfaji alapelemeket vezetett be, mint a lendületalapú mozgás és a környezetben elrejtett titkos tárgyak.

Bubble Bobble (1986)

A két kis sárkány, Bub és Bob által fújt buborékok egyszerre szolgálnak az ellenség elkapására és praktikus mobil platformként – ha elég ügyes vagy hozzá. A Taito időtlen platformere homályos titkairól és kooperatív játékáról ismert, de úgy is emlékezhetünk rá, mint az egyik első olyan játékra, amely többféle befejezést tartalmazott. Az „igazi” befejezést nem könnyű elérni, különösen egy pénzbedobós játékhoz képest.

Wonder Boy (1986)

A Sega Wonder Boy játékát nem tartják olyan nagyra, mint jelentősen eltérő folytatásait, de a műfaj modern klasszikusaiban és a végtelen futamjátékokban mindenképpen vannak visszhangjai ennek a gyors tempójú, támadásra kihegyezett platformjátéknak. Valójában eredetileg egy automatikusan gördülő platformernek szánták, ami még mindig átüt a pályadizájnon, különösen akkor, amikor Tom-Tom lökhajtásos gördeszkáját felvetted.

Mikor volt a „játéktermek aranykora”?

Attól függ, hogy kit kérdezel, de sokan a 70-es évek végét (a nagy hatású Space Invaders megjelenését követően) és a 80-as évek közepét tartják a legjelentősebb időszaknak a játéktermi játékok szempontjából. Ez volt a hatalmas kereskedelmi terjeszkedés és az innováció időszaka, amikor a nagyközönség is elismerte ezt a színes, feltörekvő kultúrát.

Sportlegendák

Játékok, amelyek sétáltak, hogy ne kelljen futni.

Track & Field (1983)

Az első multidiszciplináris sportjáték a mai napig helyet érdemel a dobogón. Ez az a játék, amely egyszerre találta fel és tette művészetté a gombnyomkodást, és állítólag a játéktermek tulajdonosai egy vagyont költöttek az alkatrészcserékre. A Track & Fielddel a Konami nemcsak műfajt teremtett, hanem kitörölhetetlen nyomot is hagyott rajta.

Karate Champ (1984)

A Technōs Japan, az első görgetős verekedős játék alkotója az első egy az egy elleni verekedős játékot is kifejlesztette. A kétkaros irányítás a támadások széles skáláját biztosítja, és minden menetet egyetlen találat határoz meg, ami gyors és feszült küzdelmeket eredményez. Ez az első olyan verekedős játék, amely bónuszjátékokat is tartalmaz; bár autót nem tudsz szétzúzni, egy rohamozó bikának bevihetsz egy ugró-forduló rúgást.

10-Yard Fight (1984)

Az amerikai foci és a pontszerzős kihívások e különös hibridje teljesen elengedi a sport eredeti játékmenetét. Csak egy játékrészt élhetsz át, több lehetőséggel: fuss az irányítóval, vagy passzolj a futójátékosodnak, illetve az egyetlen elkapónak. Ez versenyfutás az idővel, hogy touchdownt érj el a nem szabályos 5000 pontért. Nem egy Madden, de akkoriban hatalmas előrelépés volt a virtuális sportok terén.

Mat Mania (1985)

A Technōs Japan kiadta az első profi pankrációs játékot is: az 1983-as Tag-Team Wrestlinget. A továbbfejlesztett folytatásban Dynamite Tommy csipkés csizmájában verekedhetsz, miközben a korszak híres pankrátorainak másolataival küzdhetsz meg. A Technōs később kiadta a legelső WWE (majd WWF) pénzbedobós játékot, ami évtizedekre megnyitotta a kapukat a licencelt pankrációs játékok előtt.

Super Sidekicks (1992)

Az 1990-es évek elejének legtöbb focis játéktermi játéka aligha különbözik a többitől, az SNK Neo Geóra készült Super Sidekicks-sorozata mégis kiemelkedik közülük. Az elérhető kétgombos irányítás, az „ász” játékosrendszer és a filmszerű ünneplési animációk a sportág lélegzetelállító, ütős értelmezését adják, amely még mindig nagyon szórakoztató. A FIFA International Soccer egy évvel később követte konzolokon, a többi pedig már történelem.